Régebben volt egy borzasztó nagy problémám: nem tudtam ismeretlenekkel beszélgeti,még a felszínes csevegésektől is zavarba jöttem. A szüleim persze örültek ennek,mert legalább nem kell attól tartaniuk gyerekkoromban,hogy szóba elegyedek egy cukrosbácsival. Ám néhány éve összefutottam egy Díjkioszton Céline Dionnal. Mindig is hatalmas rajongója voltam,gondoltam,megosztom vele,és legalább váltunk néhány szót. Aztán mire sikerült mellé kerülnöm,már úgy izgultam,hogy egy árva szót sem bírtam kinyögni,csak álltam ott és vigyorogtam,mint a vadalma. Nem csodálkoznék,ha teljesen dilisnek tartana!!